Hol kapható?

Szülés utáni krízis

Ha gyermeke érkezése után a nő nehéz érzésekkel küszködik, igyekszik azokat rejtegetni a világ elől. Pedig van jobb megoldás: a bama-mama terápiában a csecsemő sírása is eszköz a gyógyulásra, az anya kétségbeesése, tehetetlensége vagy dühe is vállalható és feloldható. Jung azt mondta, hogy az „én” elkülönüléséig a csecsemő az anyai tudattalanban lebeg. Amíg a gyerek […]

Ha gyermeke érkezése után a nő nehéz érzésekkel küszködik, igyekszik azokat rejtegetni a világ elől. Pedig van jobb megoldás: a bama-mama terápiában a csecsemő sírása is eszköz a gyógyulásra, az anya kétségbeesése, tehetetlensége vagy dühe is vállalható és feloldható.

Jung azt mondta, hogy az „én” elkülönüléséig a csecsemő az anyai tudattalanban lebeg. Amíg a gyerek el nem kezd különállóságának tudatára ébredni, addig osztozik az anyával annak érzelmi világán, hangulatain, rezdülésein. Így aztán a viselkedése és a reakciói leképezik az anyai tüneteket, és mivel kapcsolatban van az élet teljességével, nemcsak az anya számára elviselhetetlen érzésekkel, hanem minden jóval is kapcsolatban van, mindennel, ami életadó. Éppen ezért (is) lehet a baba jelenlétét a terápiában jól használni.

Legalább a szülés utáni első hat hónapban az az ideális, ha a baba is jelen van az édesanya terápiás ülésein. Nem azért, hogy a kettejük viszonyát a terapeuta megfigyelje vagy megítélje, befolyásolja, hanem azért, mert nem a valósággal találkoznánk, ha ebben az időszakban kettejüket külön-külön igyekeznénk megismerni.

„A babák gesztusai is értelmező eszközzé válnak a terápiában – magyarázza a szakember. – Nem ritka, hogy a folyamat kezdetén nagyon csöndesek, mert egy depresszív anya mellett azt is tapasztalhatták, hogy nincs kinek elsírni a fájdalmukat. A depresszió oldódásának nem ritkán az az első jele (és ez csak első hallásra paradoxon), hogy a kisbaba többet, hosszabban sír. A gyereksírás terápiás eszköz, mert megnyitja az elzárt anyai érzéseket, a szeretetet, az aggódást, a kétségbeesést, az elutasítást, a tehetetlenséget vagy akár a dühöt. Amikor egy kisbaba vigasztalhatatlan sírásba kezd a terápiás beszélgetés alatt, arra kérem az édesanyát, hogy tartsa őt a karjában és csak hagyja, hogy a sírás hatására megnyíljon benne mindaz, amit érez. Szinte mintha a saját sírását hallgatná. Ne próbálja meg csitítani a kicsit, ne dugjon a szájába cumit, csak élje meg vele együtt ezt a sírást. Hangolódjon össze a babával akkor is, ha az a fájdalmát mutatja ki. A legtöbb esetben az anya is sírni kezd, és amikor ez megtörténik, a baba elhallgat. Sokszor arról van csak szó, hogy az anya visszaveszi a feszültségét, és megéli önmaga, így a babának már nem kell tükröznie azt, hiszen helyükre kerültek a dolgok” – meséli a gyerekpszichiáter. Amúgy nincs semmilyen elvárás a babával szemben, ha éppen alszik, nem keltik fel, ha éhes, bármikor megszoptathatja az édesanyja, tehet-vehet a játékokkal, de gyakran előfordul, hogy a kicsik értő és figyelmes tekintettel követik a beszélgetést.

Bővebben a témáról a Gyereklélek 2018/3. számában olvashatsz.