— Beszéljünk először arról, hogy mivel foglalkoztok pontosan a Magyar Biztonsági Fórumnál?

— Ez egy olyan nonprofit egyesület, amely biztonsági szakembereket, biztonsági vezetőket tömörít, nagyon sokszínű a társaság a biztonság összes területéről, a környezetvédelemtől kezdve a munkavédelmen át a kibervédelemig. Ha összeadjuk a tagjaink tapasztalatát, akkor jelenleg 1400 évnyi szakmai tapasztalat tömörül az MBF-ben. A missziónk arról szól, hogy tudásmegosztással, szakmai rendezvényekkel és képzésekkel szeretnénk növelni a társadalom biztonságtudatosságát. A víziónk pedig, hogy egy olyan tudásmegosztó közösséget építünk, ami elősegíti a biztonságos gondolkodás elterjedését, és ezáltal hozzájárul egy biztonságosabb és tudatosabb társadalom alapjaihoz.

— Hogyan született meg a Cyberfairytales című könyv?

— Elkezdtünk dolgozni egy olyan, a fiatal korosztálynak szóló programon, amely arra készíti fel őket, hogyan tudnak biztonságosan felnőni a kibertérben. Éppen ez idő tájt úgy hozta az élet, hogy egy szakmai kiállításon összefutottunk a Cseh Kibervédelmi Intézet munkatársaival, és kiderült, hogy ők is hasonló programon dolgoznak. Úgy döntöttük, hogy ahelyett, hogy kétszer előállítsuk ugyanazt a tudásanyagot, inkább egyesítsük erőinket, és így született meg a könyv. Az elkészítésbe bevontunk tanárokat, pedagógusokat és természetesen kiberbiztonsági szakértőket is. A biztonságos internethasználatra való nevelés mellett pedig két másik célja is van a kiadványnak. Az egyik, hogy erősítsük a magyar gyerekek idegennyelv-tudását, ezért kétnyelvű a könyv, magyar mellett angolul is lehet olvasni a meséket benne. A harmadik cél pedig, hogy visszaszoktassuk a családokat a meseolvasásra. Szomorú látni, hogy mennyivel kevesebbet olvasunk, mint régen, és ezekkel olyan képességeket adunk fel, mint például a hosszú távú figyelem, a képzelet, a fantázia, az asszociációs képességek.

— A könyvben három klasszikus tündérmese tanulságos feldolgozása olvasható. Milyen valós online veszélyek inspirálták ezeket a történeteket?

— Igyekeztünk a digitális világ veszélyeiből és kihívásaiból minél nagyobbat meríteni, persze leginkább azokból, amelyek a gyerekeket legjobban érintik. Véleményem szerint jelenleg a legnagyobb veszély a social engineerering, amire magyar kifejezés nincs igazán, úgy tudnám röviden leírni, hogy olyan manipulációs módszer, amikor a támadó embereket vesz rá arra, hogy bizalmas adatokat adjanak ki vagy biztonsági lépéseket kerüljenek meg. Ez megjelenik többek között az első mesében is, amely arról szól, hogy Tülökvárosban a kecskegidák egy időre szülői felügyelet nélkül maradnak otthon. A rakoncátlan gidák párnacsatába kezdenek, videóznak és töltik is már fel őket a közösségi oldalakra. A helymeghatározást viszont nem kapcsolják ki, így az éhes farkas könnyen rájuk akad. Ekkor a social engineering módszerével próbálja rávenni őket, hogy elárulják a lakásba a belépési jelszót. A történetben pedig felfedezhető még egy gyakori gyenge pont: a nem túl erős 1-2-3-4 kapukód, amit könnyen kiköveztet a farkas. Végül happy end a vége, mert hazaér a kecskemama, de a család így is tanul az esetből.

A második mesében, ami a Piroska és a farkas alaptörténetét dolgozza fel, arra világítunk rá, hogy nem szabad megbízni az olyan online profilokban, akiket nem ismerünk személyesen. Piroska ugyanis a neten már beszélgetett egy Fanni nevű felhasználóval, aki beférkőzött a bizalmába, minden szükséges információt megkapott tőle. Így tudta, hogy a nagymamája egyedül lesz otthon, és Fanni előtt odaért, bekapta a nagyit, majd Piroskát is. Szerencsére a vadász megmenti őket, de a valós életben nagyon könnyen rosszul végződnek a hasonló esetek. A gyerekek pedig ártatlanságuk miatt könnyű célpontnak számíthatnak, hiszen bennük még nem alakult ki az egészséges gyanakvás ösztöne.

A harmadik mese pedig a digitális higiéniáról, felelős eszközkezelésről szól. A címe Chipkerózsa és az okos palota, mivel az egész egy modern technológiákat alkalmazó birodalomban játszódik. A gonosz átok itt az, hogy még mielőtt felnő a királykisasszony, ártó vírusokkal fertőzi meg a birodalom összes számítógépes eszközét. A király és a királynő kötelező teszik a vírusirtó programok használatát, ám egyszer Chipkerózsa talál egy régi tabletet, amelyen megjelenik egy pop-up hirdetés, hogy ajándékot nyert. Naivan rákattint, és ezzel telepít egy vírust, ami megbénítja az egész birodalom működését. A végén jön egy IT herceg és megmenti a helyzetet, és miközben örülünk a boldog befejezésnek, remélhetőleg felébred bennünk a kritikus gondolkodás, hogy jobban fontoljuk meg, milyen csábító dolgokra kattintunk rá a neten.

— Milyen korosztályt céloztok meg a Kibermesékkel, illetve mikor érdemes elkezdeni a tudatos digitális nevelést?

— Röviden: minél hamarabb. A könyvet alapvetően az alsós korosztálynak szánjuk, mert őket még behívja a mese világa, de ebben a korban már jellemzően megjelenik az önálló kütyühasználat. A saját példámból kiindulva: nekem két kislányom van, 7 és 10 évesek, mindketten játszanak a Minecrafttal és a Roblox-szal. Mivel mindkettő online játékban tudnak idegenekkel beszélgetni, le kellett ülnünk velük átbeszélni ennek a veszélyeit, szabályait. Tudják, hogy nem adnak ki érzékeny információkat magukról, nem küldenek képeket, és ha a másik féltől furcsa üzenet jön, akkor jelezzék nekünk. A gyerekeken keresztül nagyon sok mindenhez hozzá lehet férni, és nemcsak akkor, ha saját profiljuk van valamelyik social appon, hanem az ilyen online játékokon keresztül is.

— A beszélgetés elején említetted, hogy a könyvhöz egy felkészítő programot is kidolgoztatok. Mesélnél még erről?

— A Cyberfairytales nemcsak mesekönyv, hanem egy eszköz is, ezért egy olyan felkészítő program kapcsolódik hozzá, amely elsősorban tanároknak, másodsorban a szülőknek szól. Az MBF Kibermesék program egy előadássorozat, amelynek során megtanítjuk, hogyan kell jól használni a könyvet, de azt is, hogy milyen jelekre, jelzésekre kell figyelni, amelyek kiberbűnözésre utalhatnak. Nem informatikai tanárokat célzunk meg, hanem inkább osztályfőnököket, tehát nem szükséges hozzá mély számítógépes ismeret. A könyv kereskedelmi forgalomban nem kapható, csakis a program keretében lehet hozzájutni. Igyekszünk minél több iskolát elérni vele, de az érdeklődő intézmények, osztályok vagy szülők meg is kereshetnek minket a [email protected] e-mail címen.

— Milyen visszajelzések érkeztek eddig, akár tanároktól, akár szülőktől és gyerekektől?

— Többen mondták már, hogy ennek hatására a gyerekek kezdték el otthon edukálni a szüleiket arra, hogyan kell biztonságosan használni a digitális eszközeiket. A programban eddig részt vett tanároktól is nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, mindenki rendkívül lelkes volt, és néhányan mondták, hogy voltak benne olyan részek, amik számukra is új információt jelentett, felnyitotta a szemüket egy-egy olyan tényezőre, ahol eddig nem vigyáztak eléggé. Emellett azt látjuk, hogy a gyerekek is szeretik, a klasszikus mese megadja az ismerős érzetet, a modern köntös pedig vonzza az érdeklődésüket, ezért könnyen tudnak hozzá kapcsolódni. Szívemnek kedves visszajelzés, hogy ismerősi körben már kellett cserélni egy könyvet, mert akkora kedvenc lett, hogy minden este azt kellett olvasni, és bizony ez a lapokat megviselte, így kértek egy újat belőle.