Legelőször is tegyük fel a nagy kérdést: káros a versengés vagy a fejlődést segíti? A rövid válasz erre pedig az, hogy mindkettő. Az egészséges mértékű versenyszellem ösztönzőleg hat, így fejlődéshez vezethet (legyen az akár sport, akár tanulás, akár házimunka elvégzése), ám ha valaki túlzásba esik, és minden téren a győzelem élteti, akkor az komoly önértékelési és szociális zavarokhoz vezethet. Ha egy gyermek önképe attól függ, sikerült-e nyernie vagy ő a legjobb-e valamiben, és nem attól, mennyit tanult vagy mennyire élvezte a tevékenységet, az már probléma. Ez könnyen oda vezethet, hogy egy vereség vagy kisebb hiba is aránytalan csalódást, szorongást vált ki belőle. A gyerekek fejlődésének természetes folyamata, hogy megtanulják kezelni a kudarcokat (általában óvodástól kisiskolás korig), ám ha a versengés túlzottan dúl valakiben, akkor állandó megfelelési kényszer alakul ki, és a játék, a sport vagy a tanulás öröme háttérbe szorul. Hosszabb távon a túlzott versengés feszültséget kelt, rombolja az önbizalmat, és a gyerek kapcsolatait is megterhelheti, hiszen másokban nem partnert, hanem riválist lát.

Pszichológusok azért is kongatják a vészharangot, mert megfigyeléseik szerint egyre gyakoribb jelenség, hogy a gyerekek túlságosan versengenek, nemcsak közvetlen környezetükkel, hanem az egész világgal, a közösségi média ugyanis itt is kitágította a határokat. Már nemcsak a szomszédokkal méricskélik össze tudásukat, hanem a bolygó túloldalán élő hétéves zongorazsenivel, tornásztehetséggel és még sorolhatnánk. A lájkok és a kommentek gyűjtése pedig képletes versenypályát építenek, amely még inkább állandó megfelelésre készteti a gyerekeket.

Ha a következők közül több is jellemző a gyermekedre, akkor valószínűleg benne is túlbuzog a versenyszellem. Lejjebb pedig tippeket találsz, amelyek segíthetnek visszabillenteni az egyensúlyt.

Cikkünk a galéria alatt folytatódik!

Hogyan lehet enyhíteni a versengést?

Ne az eredményt dicsérjük: Ha egy gyermek csak akkor kap elismerést, jutalmat, ha helyezést ért el valamiben, azzal azt tanítjuk, hogy csakis a kiváló teljesítmény lehet elfogadható. Dicsérjük az erőfeszítését, a belefektetett időt és energiát akkor is, ha nem győzött, és akkor is, ha nem versenyhelyzetről volt szó.

Ne szidjuk le a teljesítménye miatt: A szidás és a büntetés a lehető legrosszabb taktika, hiszen ezzel azt érjük el, hogy félelemből hajt majd jobban a gyerek, ami hosszú távon borzalmasan romboló tud lenni.

Mutassunk példát: Gondolkozzunk el rajta, hogy mi hogyan dolgozzuk fel a saját kudarcainkat. Merünk róla beszélni egyáltalán? Tanulunk belőle? Vagy mi magunk is frusztráltak leszünk?

A tevékenységek megosztása: Ügyeljünk rá tudatosan, hogy a gyerek szabadidejét ne az olyan tevékenységek uralják, amelyben versenyhelyzet áll(hat) fenn, például focizni jár, sakkozni vagy zongorázni tanul. Találjunk ki minél több olyan játékot (tökéletesek például a kooperatív társasjátékok), ahol a csapatmunka a fontos, nem az egyéni győzelem.

A mesék erejével: A kudarcélményekkel való megküzdésben és az állandó győzni akarás legyűrésében is segíthetnek a mesék. Lázár Ervin A Négyszögletű Kerek Erdő történetei című kötetében például több bájos történetben is előkerül, hogy nem a legjobbnak lenni fontos, hanem együttműködni, elfogadni a másikat.