Ha egy valamit kéne mondanom személyes tapasztalatból, hogy mi könnyíti meg leginkább az óvodakezdést, kapásból rávágnám azt, hogy a bölcsőde. Nyilván, ha egy gyermek már járt intézménybe, akkor az óvodakezdés nem hoz akkora változást az életében, mint azoknál, akik három vagy akár majdnem négy évig otthon vannak a szülővel. Nálunk úgy hozta az élet, hogy mindhárom gyermekem volt bölcsis, mire pedig ez a cikk megjelenik, a harmadik is éppen az első napjait tölti az óvodában. Nem lesz számára ismeretlen, hiszen már a tesókkal is naponta járt oda, ráadásul kis település révén a bölcsis társainak nagy része most csoporttársa lesz az oviban, így nálunk az óvodai beilleszkedés egészen zökkenőmentesen zajlik.

De sok családban izgalomban telik ez az időszak, mert vagy először szakad ki a családi környezetből a kisgyermek, vagy hiába járt bölcsődébe, most teljesen új intézménnyel, új pedagógusokkal és új csoporttársakkal kell most megismerkednie. Nem beszélve arról, hogy az óvodai életben kötöttebb a szabályrendszer, valamint kétszer annyian vannak a csoportban, mint egy bölcsődében vagy családi napköziben, amihez adaptálódni kell a kicsiknek. Ahhoz, hogy ez minél gördülékenyebben menjen, előre fel kell készíteni őket – és bizony magunkat is, mert a szülői hozzáálláson rengeteg múlik.

Amit NE tegyünk, mert csak tovább nehezítik az óvodai beszoktatást

Óvónők elmondása szerint gyakran előfordul, hogy hiába készülnek a szülők a gyerekkel hónapokon át, beszélgetnek az oviról, a témában sok mesekönyvet olvasnak, félrecsúszik a beszoktatás, mert közben elkövetnek néhány klasszikus bakit.

Szülői szorongás: A gyerekek megérzik a felnőttek rezdüléseit, érzelmeit, ezért még ha félünk is az elválástól, ne mutassuk ki. Ne legyünk bizonytalanok, ne sírjunk, ne szorítsuk a kezét kétségbeesve, mikor bemegy az óvodába. Persze mindez akkor sikerülhet, ha bízunk a kiválasztott intézményben és az ott dolgozókban.

Hosszúra nyújtott búcsúzkodás: Az előzőhöz kapcsolódva nem véletlenül tanácsolják az óvónők, hogy szeretetteljesen, mégis röviden köszönjünk el egymástól, amikor szemünk fényének már egyedül kell bemennie a csoportszobába. A hosszú búcsúzkodás ugyanis fokozza a kicsikben a szorongást, mert nem tudják, mikor jön el a tényleges elválás pillanata.

Máshoz hasonlítgatás: Ne mondjuk az öltözőben, hogy „Nézd, ő bezzeg nem sír!”, mert ez szégyenérzetet kelt, és felesleges negatív érzelmeket visz be az amúgy sem könnyű folyamatba.

Túlzott engedékenység: Nem szerencsés jutalmazni vagy ajándékokkal túlkompenzálni, ha bátran, sírás nélkül bemegy a csoportszobába, mert egyrészt ezzel arra ösztönözzük, hogy elnyomja az érzéseit, másrészt hozzászoktatjuk, hogy minden óvodai nap után jár valami meglepetés.

Ellentmondásos üzenetek: Amikor előzetesen az óvodáról beszélgetünk, ne hozzuk fel, hogy „Ha nem akarsz bemenni vagy ott aludni, akkor nem kell”, és hasonlók. Ezt ugyan megnyugtatásul szánjuk, de az óvodában ennek ellenkezőjét fogja hallani, ami összezavarja a kicsiket. Ráadásul ha tudják előre, hogy van másik opció, nyilván a számukra kényelmeset fogják választani, és mindent megtesznek, hogy azt elérjék.

És akkor a galériában lássuk azokat a tényezőket, amelyek segítik az óvodakezdést: