Egy válásnál az egyik legfájdalmasabb és legfontosabb kérdés szinte mindig az, hogy mi lesz a gyerek(ek)kel. A szülők párkapcsolata véget érhet, de az anyaság és apaság életre szól. Nem véletlen, hogy a legtöbb bizonytalanság, félelem és vita a gyermekelhelyezés körül alakul ki, különösen akkor, ha a felek nem tudnak közös nevezőre jutni.

Ha visszatekintünk 20–30 évet, a gyakorlat meglehetősen egyoldalú volt. A válások többségében a gyerekek automatikusan az anyánál maradtak, az apák pedig klasszikus „kéthetente hétvége” kapcsolattartásra szorultak. A jogi gondolkodás és a társadalmi szemlélet azonban azóta jelentősen átalakult. Ma már a jog egyértelműen abból indul ki, hogy az apa és az anya egyaránt teljes értékű szülő, a gyermeknek pedig mindkettőjükre szüksége van. Ennek megfelelően a bíróságok is sokkal árnyaltabban vizsgálják az egyes családi helyzeteket: „A gyermekeket érintő ügyekben mindig a gyermek érdeke az elsődleges a bíróság számára“ — hangsúlyozza dr. Jean Kornél ügyvéd.

Közös szülői felügyeleti jog, nem közös lakcím

Még mindig sokan azt gondolják, hogy ha valakinek a gyermeke nem vele lakik az idő többségében, nem nála van a bejelentett lakcíme, akkor az illető automatikusan elveszítette a szülői felügyeleti jogát. De ez ilyen formában nem igaz! Válás esetén a szülői felügyeleti jog szabályozása az egyik olyan kérdés, amelyet kötelező a válással egyidejűleg rendezni. Ennek a formája alapvetően kétféle lehet: kizárólagos vagy közös szülői felügyeleti jog. Speciális felügyeleti jogot jelent az úgynevezett váltott gondozás. A két szélsőséges jogi megoldás között pedig a Polgári törvénykönyv szabályai szerint viszonylag széles körben a szülőknek van lehetősége a közös szülői felügyeleti jogot kitölteni tartalommal. Ez azonban nemcsak jog, hanem komoly felelősség is egyben.

Manapság egyre gyakoribb a közös szülői felügyelet, amikor a szülők továbbra is együtt döntenek a közös gyermeket érintő kérdésekben, még akkor is, ha a gyermek főként az egyik szülőnél él. Ilyenkor mindkét szülő teljes értékű döntési joggal rendelkezik, és ha nem értenek egyet, bármelyikük jogosult a gyámhatósághoz fordulni. A másik lehetőség, amikor a bíróság az egyik szülőnek adja a kizárólagos szülői felügyeleti jog gyakorlását. Ebben az esetben ő hozza meg a döntéseket, a külön élő szülőt azonban bizonyos esetekben ilyenkor is megilleti a közös döntés joga (névviselés, életpályát érintő kérdések, külföldön történő tartós letelepedés). A kizárólagos döntés joga nem érinti továbbá a gyermekétől távol élő szülőnek azt a jogát sem, hogy a gyermekét érintő ügyekben folyamatosan megkapja a szükséges tájékoztatást a szülőtársától.

Hány éves kortól dönthet a gyermek hogy kivel akar élni 2026-ban?

Mint a cikk elején is említettük, gyermekelhelyezési perben a bíróság minden esetben a gyermek érdeke felől közelíti meg a perben releváns kérdéseket. Ennek megfelelően számításba veszik, hogy melyik szülő tud stabilabb szociális környezetet biztosítani, ki vett részt korábban aktívabban a mindennapi gondozásban, mennyire képesek a szülők együttműködni, milyen a gyermek érzelmi kötődése a szüleihez.

Az utóbbi évek egyik legfontosabb változása, hogy a gyermek saját véleménye is egyre hangsúlyosabb szerepet kap. „2022 óta egy vonatkozó, Európa uniós szabályozás értelmében a gyermeket újszülött korától kezdve megilleti az a jog, hogy véleményt nyilvánítson — mondja a jogi szakértő. — Amíg kiskorú a gyermek, fő szabály szerint a törvényes képviselője útján gyakorolhatja ezt a jogot, azaz a perben álló szülő teszi helyette a nyilatkozatot a bíróság részére. De ha a bíróságnak kétsége van a tekintetben, hogy a nyilatkozat megfelel a valóságnak, bizonyítást rendelhet el e körben.“ A szülők közötti gyermekelhelyezési vita esetén mindig kötelező a perben gyermekpszichológus közreműködése is, aki alapvetően két dolgot vizsgál: a gyermek szülőkhöz való szociális kötődését, illetve a szülők gyermeknevelésre való alkalmasságát. Emellett szociális környezettanulmány felvétele is kötelező, valamint esetleg tanúkkal és okiratokkal (pl. levelezés) is lehet bizonyítani a szülők állításait.

Fontos tudni, hogy a bíróságnak joga van a gyermek meghallgatásához is, és ez nincs életkorhoz kötve, hanem a kormányrendelet úgy fogalmaz, hogy a gyermeknek az „ítélőképessége birtokában“ kell lennie. Hogy ez mit jelent pontosan? A Fővárosi Törvényszék jogértelmezése szerint: „az a kiskorú, aki életkorának és értelmi, érzelmi fejlettségének megfelelően képes – meghallgatása során – az őt érintő tények és döntések lényegi tartalmát megérteni, várható következményeit belátni”. A bírósági gyakorlat során ezért akár 8-10 éves gyermek véleményét is meghallgatják válás során, de lehet, hogy egy 12 évesről úgy ítélik meg, hogy nem elég érett rá. Van viszont két korhatár, amit érdemes tudni: 14 éves kor felett mindig figyelembe kell venni a gyermek véleményét az elhelyezéséről, 16 éves kor felett pedig a gyermek akaratával ellentétes döntést ezügyben nem hozhat a bíróság.

Mit érdemes szülőként szem előtt tartani?

A gyermekek meghallgatását nem úgy kell elképzelni, hogy a bíró a tárgyalás során konkrétan arra kéri, hogy válasszon, az anyjával vagy az apjával szeretne-e élni a válás után. A gyermek nyilatkozattétele nem a szülők előtt zajlik, és alapesetben is a tárgyalóteremben. Sőt, a testvérek sem lehetnek jelen, meghallgatásuk mindig külön folyik. A gyerekeknek nem tesznek fel eldöntendő kérdést, hogy kivel szeretnének élni, hanem véleményüket érzékenyebben megközelítve tárják fel.

Ennek ellenére a legtöbb pszichológus nem tartja szerencsés gyakorlatnak a gyerekeket is belevonni a válási procedúrába, mert akaratlanul is rájuk helyeződik a döntés súlya. Ez pedig mentálisan túl nagy teher lehet az amúgy is terhelt időszakban. Dr. Jean Kornél pedig gyakorlati tapasztalati alapján is azt tanácsolja, hogy ilyen ügyekben érdemes jogi szakember vagy mediátor segítségét kérni, mert ha nehezen bár, de konszenzusos úton megállapodás születik ezekben a kérdésekben a felek között, azt mindig jobban betartják, mint ha a bíróság valamelyik fél akarata ellenére, ítélettel szabályozza a gyermekeket érintő kérdéseket”.