Hol kapható?
Előfizetek!
Előfizetek
Aktuális lapszámunkból
Könnyek árja

Természetes, hogy ha a kisbabád sír, megvigasztalod és segítesz rajta. És ha az 5 éves zokog egy csoki miatt? „Most azonnal meg ke...

Tovább
Zene az agynak

Eltűrni, hogy századjára is a szamárindulót játssza a zongorán Chopin helyett. De megéri. Nagyon megéri.

Tovább
Nem mondom meg, hol vagyok

A titoktartás nem velünk született, hanem fokozatosan kialakuló képességünk, fogalma jelentős változásokon megy át az ötödik

Tovább
Mi zajlik a fejében?

Az agykutatás elmúlt évtizedekben feltárt eredményei alapján egy kisbaba értelmi képességei meglehetősen komplexek. Az újszülött m...

Tovább
A szerkesztő levele
A szerkesztő levele

Tomsits Tímea Főszerkesztő, pszichológus

Majd én!

 

Egy lakótelepen nőttem fel, a hetvenes-nyolcvanas években. Nem voltam „kulcsos” gyerek, mert velünk élt a nagymamám, aki ebéddel fogadott mindennap, viszont elvárta, hogy a dolgaimat – suliba/-ból közlekedés, tanulás, találkozás a játszótéren a barátokkal, rendrakás stb. – oldjam meg magam. Akkoriban ez így ment minden családban. Az említett kulcsos gyerekek még nálam is önállóbbak voltak, mert ők suli után üres lakásba érkeztek meg (5-ig dolgoztak a szülők), megmelegítették az ebédjüket, aztán intézték az életüket.

Ez csak azért jutott eszembe, mert gyakran tapasztalom, hogy olyan dolgokra tartjuk éretlennek a gyerekeket, ami az ő korukban nekünk nem jelentett gondot. Hivatkozunk veszélyekre (például az egyedül közlekedésnél), praktikumra (például amikor elpakolunk helyette), az idő végtelenségére (minden alkalommal, mikor azt mondjuk: lesz még ideje megtanulni). Pár évvel később pedig hajlamosak leszünk számonkérni: miért kell mindent megcsinálnom helyetted?

Mindig úgy gondoltam, hogy ha önállóságra, felelősségre nevelem a gyerekem, azzal a szabadság ajándékát adom neki. Hogy sikerrel jártam-e? Igen, de ez nem csak rajtam múlt. Mert most, hogy a tanulás mellett már dolgozik is, és későn végez, elmegyek érte autóval. Mert hébe-hóba összeszedem a szobájából a használt poharakat, tányérokat, kimazsolázom a szennyes ruhákat a nem szennyesek közül az ágyáról. Mert gyakran jutok arra, hogy az életben annyit fog még alkalmazkodni, logisztikázni, erején felül is dolgozni, hogy most még hadd szórakozzon, pihenjen…

De az az igazság, hogy mindezt nem csak érte teszem. Magamért is. Hogy fontosnak érezhessem magam, hogy elhihessem, egy kicsit még szüksége van rám. Úgy sejtem, nem én vagyok az egyetlen anya, akit helyenként túlgondoskodásra motivál a szeretetéhség. Valahol mélyen a „fontosnak, hasznosnak lenni” vágya hajtja a legtöbb szülőt, aki igyekszik annyira súlytalanná tenni gyereke számára a hétköznapokat. Még ha ezzel nem is feltétlenül tesz jót neki, ahogyan az a 102. oldalon olvasható írásunkból is kiderül.

További témáink

Mi zajlik a fejében?

Az agykutatás elmúlt évtizedekben feltárt eredményei alapján egy kisbaba értelmi képességei meglehetősen komplexek. Az újszülött még véletlenül sem csak egy kis „lerakott csomag”; tudja, hogyan szerezze meg a külvilágtól azt, amire szüksége van. És tudja ezt az áruházban fetrengő négyéves, meg a duzzogó kamasz is. De vajon mi van fejükben egész pontosan?

Tovább

Hogyan nevelj olvasó gyereket?

Kiskorában, amikor hét-nyolc éves volt, és már tudott olvasni, vagyis ismerte a betűket, tudta az olvasás technikáját, és értette az olvasott szövegeket, az alsó tagozatos tanéveket követő nyarakon mindennap leültettem olvasni ebéd után, fél-háromnegyed órára, majd egyre hosszabb időre. Délutáni olvasás Korábban én olvastam neki meséket, de akkor már arra kértem, helyezkedjen el kényelmesen, a […]

Tovább

A magzatszépségverseny és társai

Az egyik leggyakoribb nehézség a szülőség–internet viszonyában az, hogy a gyermekvállalást követő első (bitang nehéz) időszakban az internet szó szerint a kaput jelenti a világra. A gyerekkel otthon maradó szülők döntő többségének nem könnyű megélnie azt a változást, hogy a mozgástere leszűkül a lakásra, a külső kapcsolatrendszere pedig a védőnőre. Ilyenkor jelenthet felüdülést, hogy a […]

Tovább

Instás tinik és a kettős személyiségtudat

A 6 év körüli kislány azon igyekszik, hogy minél jobban behúzza a pocakját a fotózáshoz. Van előtte példa: 16 éves nővére már két éve folyamatosan diétázik, hogy beleférjen a 34-es magas derekú farmerba. Közösen szelfiznek ruhavásárlás közben egy bevásárlóközpont próbafülkéjében, és a vicces szelfi a vékonyka testvérpárról két másodperc múlva már landol is az Instagramon. […]

Tovább

A Mikulás, a Jézuska meg a Nyúl

Amikor ikerlányaim egymással játszottak, mindig azt gondoltam, valami olyasmi zajlik az agyukban, mint a be-LSD-zett felnőttekében. Másképp nem tudtam megérteni, hogyan képesek 5 db franciakártyával és egy hűtőmágnessel bonyolult királylányos sztorikat előadni. Jean Piaget svájci fejlődéspszichológus mutatott rá, hogy a 2–7 éves gyerekek gondolkodása alapvetően mágikus. Csak a saját nézőpontjukból látják a világot („egocentrikusság”), és […]

Tovább

Hozd vissza a valóságba!

A müzlistányér fölött a közösségi médiát görgeti. Percek óta figyeled, de észre sem veszi, hogy nézed. Legszívesebben az arcába sikítanál: az élet máshol van! Sajnos el kell ismerned, hogy te voltál az, aki a kezébe adta a telefont (miután annyit könyörgött érte) – bár mentségedre szóljon, nem számítottál ilyen következményekre. Vajon le is tudod hozni a szerről?

Tovább
Tetszettek a cikkeink és szeretnéd házhoz kapni a magazint?

Most egyszerűen megteheted!

1 éves előfizetés (6 lapszám) csak 3600 Ft!

Érdekel