Mások ezek a gyerekek
„Elkényeztetettek, önzők!” „Nem lehet velük bírni!” „Fele ADHD-s!” „A liberális nevelés eredménye!” Gumicsontok, amik biztosan előkerülnek, ha idős hölgyekkel 10 percnél hosszabban beszélgetek. Igazuk van? Kozma-Vízkeleti Dániel klinikai szakpszichológus segített megérteni, hogy miben mások a mai gyerekek, és főleg: miért.
Túltoltuk a biciklit?
A 90-es évek nagy változást hoztak, olyan új életelvek váltak uralkodóvá, mint hogy „valósítsd meg önmagad”, „figyelj önmagadra”, „bontsuk le a korlátokat”, „mindenki legyen szabad” – magyarázza Kozma-Vízkeleti Dániel, aki szerint természetes reakció volt a szülők részéről, hogy a demokratizálódó világ új értékeit a gyereknevelésben is érvényesíteni akarták. A tekintély mint társadalmi vezérlőelv a világon mindenhol súlyát vesztette. Megtapasztaltuk, hogy a tekintéllyel vissza is lehet élni, másrészt a szülők saját gyermekkorukból emlékeztek rá, hogy a tekintélyalapú nevelés könnyen aláássa a jó szülő–gyermek viszonyt. Márpedig a jó szülő–gyermek kapcsolat, és általában a gyermek szerepe a fogyasztásra épülő, hagyományos értékeit vesztett kultúránkban nagyon felértékelődött. Ezt a változást tükrözték vissza az új nevelési irányzatok is, melyek hívószavai viszont könnyen félreérthetők voltak.
Eszközök nélkül
„Az, hogy szülőként lemondtunk a tekintély alkalmazásáról, nem jó vagy rossz” – teszi hozzá. Inkább olyan ez, mint az érem két oldala „Letiltottuk az agresszió minden formáját: se üvölteni, se ütni nem elfogadott. Ennek a pozitív hozadéka, hogy nem lehet fegyelmezés címén gyereket bántani. Az is fontos érték, hogy megkérdőjelezhetőnek gondoljuk a felsőbb hatalom utasításait. Parancskövetés helyett az önálló gondolkodást, a kreativitást értékeljük nagyra. Az érem másik oldala, hogy a szülők most eszköztelennek érzik magukat” – magyarázza Kozma-Vízkeleti Dániel.
A cikk folytatását a 2019. október 31-én megjelent Gyereklélek magazinban találod!
