Hol kapható?
Előfizetek!

Visszafordulás

„Én fogok nyerni, várj meg! Állj meg, ez nem igazság, mindig te nyersz! Anya! A húgom lehagyott és nem vár meg!” Csak nézed, ahogy a hatéves hároméves módjára toporzékol, és nem érted. Ennél már többet vársz tőle, miért csinálja?

A jelenséget a pszichológiában regressziónak, vagyis visszaesésnek hívják. Anna Freud osztrák származású pszichoanalitikus a 19–20. század fordulóján a regressziót az elhárító mechanizmusok egyik típusaként határozta meg. Szerinte ugyanis a regresszió is öntudatlan, ösztönös cselekedet, aminek a célja a stressz vagy a túlzott fáradtság miatt felgyülemlett feszültség vagy szorongás csökkentése.

Énvédő mechanizmus

A regresszív állapotban lévő gyermek vagy felnőtt a kellemetlen, frusztráló érzéseket a koránál primitívebb érzelmi szinten próbálja feloldani. Ezek az ösztönös énvédő mechanizmusok gyakran olyan pszichés működést hoznak elő, amelyek korábban már elvezettek a célok eléréséhez, és ehhez csak minimális felelősségvállalásra volt szükség. Jó példa erre, amikor a vágyott figyelem vagy a felelősségre vonás elkerülésének érdekében gyakran megbetegszik a gyermek vagy akár a felnőtt.

Traumafeldolgozás

Egy kliensem ötéves, nyitott, életvidám, cserfes, általában irányító szerepet betöltő kislánya a költözésük és az emiatt szükségessé váló óvodaváltás miatt otthon agresszív, az oviban pedig visszahúzódó lett. Bár korábban már szobatiszta volt, megint bepisilt éjjelente.

Egy kisgyermek életében egy komoly betegség, egy válás, a kistestvér érkezése, egy költözés, az óvodakezdés vagy éppen -váltás komoly stresszforrás lehet. Ennek feszültségét, belső szorongását pedig nem képes máshogy feloldani, csak ösztönösen, egy alacsonyabb érzelmi szinten. A leggyakoribb tartós regresszív tünet a már szobatiszta gyerek ismételt nappali, de jellemzőbben éjszakai bepisilése, vagy a folyékonyan beszélő gyerekek dadogása, „elnémulása”.

Ezek célja egyrészt a belső szorongásoldás, feszültségcsökkentés, másrészt pedig a figyelemfelhívás arra, hogy gyermeked az életében beállt változások közepette nem érzi magát komfortosan, és visszavágyik egy fiatalabb életszakaszba, ami még biztonságos volt a számára. Amikor a szülei még együtt éltek, esetleg csak vele foglalkoztak, vagy éppen óvoda helyett még otthon lehetett az anyukájával.

Felnőttkori regresszió

Ott ül velem szemben a kliens, épp olyan témát érintünk, ami számára fájó, frusztráló. Hátradől a székben, keresztbe fonja a karját, keresztezett lábát lóbálja, gyermekien dacos hangsúllyal válaszolgat, és egyre támadóbb stílusban.

Ékes bizonyítéka ez annak, hogy felnőtteknél ugyanúgy megfigyelhető a regresszív viselkedés. Ilyenkor egy gyermekkorban elsajátított megoldási (elhárító) mechanizmus kapcsol be. Fokozott mentális fáradtság, a stressz vagy a szorongás okozhatja az ösztönös gyermeki reakcióba való visszacsúszást, ami megjelenhet agresszív, bántó kommunikációban, dühkitörésben, nyafogásban, sértődősködésben, felelőtlen viselkedésben, vagy épp a kellemetlen feladatok előtti „váratlan” megbetegedés formájában is.

A cikk folytatását a 2019. szeptember 12-én megjelent Gyereklélek magazinban találod!